Tamara blogja

tamara.mentesnasi.hu

Miért drágábbak a teljes kiőrlésű termékek?

Egy teljes kiőrlésű zsemle 39Ft, míg egy fehér zsemle 15Ft. Több, mint duplája.

Elgondolkozott már valaki azon, mi indokolja ezt a nagy árkülönbséget?

A kérdés annál is inkább érdekes, mert tudjuk, hogy a fehér változatnak át kell mennie egy finomítási eljáráson, tehát látszólag a fehér változattal lényegesen több munka van. De akkor mégis hogyan lehetséges, hogy sokkal olcsóbban tudjuk megvenni a végterméket?

Ebben a cikkben konkrétan ennek a rejtélynek jártam utána!

 

brown_white_bread_800

 

A jelenkori táplálkozás alapja vitathatatlanul a liszt és a cukor. A kérdést nem csak a liszt, de a  cukor esetében is ugyanúgy fel lehet tenni: miért kerül a finomítatlan nádcukor többszörösébe a kristálycukor árának? Sőt, tovább megyek. Egyáltalán miért kell finomítani a cukrot? Extra munkát jelent, és ha a végterméket nem hogy többért, de jóval kevesebbért lehet eladni, akkor mi értelme van az egésznek?

A liszt esetében még elmondhatjuk: a fehérliszttel készült péksütemény puhább, lágyabb, magasabbra emelkedik, tény, hogy könnyebb vele dolgozni, mint teljes kiőrlésű társával. De a cukrot miért kezdték el finomítani?

Hát járjunk akkor kicsit utána.

 

sugar-cane-and-sugar-beet1Cukrot cukorrépából, illetve nádcukorból lehet előállítani. Jelenleg a világ cukortermesztésének 36% a répacukor és 64% a nádcukor. A mérsékelt övön cukorrépát, a trópusokon pedig nádcukrot termesztenek.

A cukorrépa a 17. században még csak 6% cukrot tartalmazott, nemesítésekkel ezt mára 17-20%-ra tornázták fel. A finomítás folyamata a következő: a répát fölszeletelik, sejtjeiből a cukrot meleg vízzel kioldják, majd a cukros levet besűrítik és belőle a cukrot kikristályosítják. A hátramaradt mellékterméket takarmánynak használják. Cukorrépából sajnos nem lehet egészségesebb, finomítatlan cukrot készíteni, mivel magának a répának állítólag van egy kellemetlen mellékíze.

A nádcukor termelés egészen más alapokon nyugszik. A cukornád eredete a Távol-Keleten keresendő, Európába az arab kereskedők révén került az első ezredforduló környékén. Először magát a növényt rágcsálták, majd felfőzték, és a levét itták, később Észak-Indiában a kristályosításig is eljutottak.  Meleget kedvelő növény lévén, a mediterrán térségben terjedt el, így Amerika felfedezését követően a spanyolok vitték magukkal a tengerentúlra. Mivel a karibi-szigetvilág kitűnő táptalajt nyújtott a cukornád számára, gyorsan kialakult egy rendkívül jövedelmező, és egyben módfelett gonosz rendszer. A karibi cukornádművelés munkaerőt igényelt, így kezdődött az afrikaiak rabszolgasorba döntése. A cukornádat, sokszor melasz formájában az újvilágból Európába vagy New Englandbe szállították, ahol rumot készítettek belőle. A cukorból kapott pénzért európai feldolgozott árut vettek, amit elvittek Afrikába, ahol az árut rabszolgákért adták. A rabszolgákat utána a Karib-tengerre hajóztatták, s ott eladták őket a cukornád termelőknek. A vételárból cukrot vettek, amit Európába vittek…s ezzel be is zárult a kereskedelmi kör. Olyannyira jövedelmezővé vált a cukoripar, hogy például Hollandia inkább lemondott New Amsterdamról (mai New York), Suriname-ért cserébe, ahol be tudták indítani a cukornád termesztést.

A cukor finomítása tehát a felfedezések korában kezdődött, motivációja pedig az, hogy a melaszt különválasztva, abból rumot gyártsanak.

Akárcsak a cukornád, a rum is Kínából, illetve Indiából származik. Marco Polo hozta hírét Európába, majd három évszázaddal később kezdték gyártani az amerikai tér – és termőföld nyerés folyományaként. Mai ésszel fel sem fogható, mekkora népszerűségnek örvendett a rum azokban az időkben! Virágzott a kereskedelem Európa, Amerika és Afrika közt, s azokban az időkben a távolságokat hajóval küzdötték le. A matrózoknak napi rum adag volt megszabva, amely mintegy kedély-, és egészségjavító varázsitalként funkcionált. Az angol matrózok számára ez a hivatalosan felírt napi orvosság egészen az 1970es évekig járt! Ausztráliában fizetőeszközként is használták, egészen 1806ig, de akkor már olyan méreteket öltött a rum miatt alkoholizmus, hogy New South Wales kormányzója végül betiltotta a rum pénzhelyettesítőként való használatát.

grog_issue

Miután az 1800as években a rabszolgákat felszabadították, kevesen akartak a cukornádültetvényeken maradni, így indiai és kínai munkaerőt kezdtek importálni a Karibi-szigetvilágba és Dél-Amerikába. Ma a legnagyobb cukornád termelők Brazília, India és Kína.

A rabszolgaság eltörlésével nagyjából egy időben, a whisky letaszította a trónról a rumot az angolszász világ alkoholistáinak körében, így a melaszt gyorsan takarmányozási célra kezdték használni. A mai napig is a melasz nagy része vagy a rumba, vagy szarvasmarha-takarmányba landol, ahol nagyon komoly értéket képvisel, míg az embereket meg tömik a toxikus és agyonfinomított fehér cukorral, ami a finomítási eljárásnak nem a célja, hanem az értéktelen mellékterméke!

6cedd0 No de mi is az a melasz? A melasz a cukornád finomítás során keletkező sűrű, fekete, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag massza. Hangzatosan szembe lehetne állítani a “fehér halált” a “fekete arannyal”, amikor a finomított fehér cukrot hasonlítjuk össze a melasszal. Ilyen messze most azért nem mennék, de az biztos, hogy amíg a fehér cukor értéktelen, üres kalória, addig a melaszban van a cukornád és a répacukor lényege. Glikémiás indexe fele a cukorénak, s nagy mennyiségben tartalmaz magnéziumot, kalciumot és vasat. Erős karamellás íze miatt nem igazán lehet vele kiváltani a cukrot, de talán érdemes tartani belőle otthon, hogyha minden kötél szakad, s megkívánunk vmi édeset, inkább ebből egy kanállal, minthogy a sarki kisboltban elcsábuljunk egy Snickersre.

No de akkor most térjünk vissza az eredeti kérdésünkre: miért drágább a teljes kiőrlésű liszt, mint a finomított fehér liszt, amikor az utóbbi létrehozása több munkát igényel?

A búza három részből áll: héj, magbelső, csíra. A fehérliszt kizárólag a magbelsőt tartalmazza, mely nagyrészt keményítőből és fehérjéből áll. Ez egy jól eltartható, könnyen feldolgozható anyag. Ezzel szemben a teljes kiőrlésű lisztbe belekerül a másik két része is a magnak, azok zsírtartalmával együtt, ami a liszt szavatossági idejét jelentősen lerövidíti. Az egyik ok tehát: a teljes kiőrlésű liszt szavatossági ideje töredéke a finomított lisztének. A kereslet kisebb, a lejárat rövidebb, az így keletkező kár már előre be van építve az árba.

image001

Jogos a kérdés, hogy rendben, és a lisztgyártás során eltávolított maghéjnak és csírának mi lesz a sorsa? Nos, pont ez a két rész a legértékesebb. Tele vannak vitaminnal, ásványi anyaggal, élelmi rosttal, zsírsavakkal. De a maghéj és a csíra nagy része nem emberi fogyasztásra kerül, hanem…állati takarmányba. Két legyet ütnek ezzel egy csapásra. Az emberrel megetetik az értéktelen s olcsó magbelsőt, a búza értékes részét pedig továbbértékesítik az állattenyésztők számára, akik ezáltal magasabb hozamot produkálnak. A teljes kiőrlésű liszt tehát azért is drágább, mert a gyártó elesik a továbbértékesítés során realizált haszontól.

A harmadik ok pedig tisztán gazdasági: kereslet még mindig inkább a fehér lisztre van. Ha nagyobb a kereslet és jelentős a termelés, az lenyomja az árat.

Az élelmiszeripar, akárcsak a többi iparág, profitorientált. A cégek érdeke, hogy termékeiket minél szélesebb körben, minél nagyobb mértékben értékesítsék. Sokkal egyszerűbb az addiktív fehér cukorral és a pihe-puha fehérliszttel dolgozni, hiszen olcsóbban lehet adni, és az emberek pillanatok alatt rákattannak a termékre. Nagyon vékony az a tudatos réteg, aki elolvassa a címkét, undort érez, és visszateszi a polcra azt a terméket, ami nem valódi táplálékból áll. A mi feladatunk, hogy ezt a réteget bővítsük, hogy ráébresszük az embereket, hogy az állandó hasfájás, diszkomfort érzet, puffadás, fáradtság, depresszió, fejfájás, idegesség mind-mind megszüntethető a finomított ételek elhagyásával és a megfelelő tápanyagok bevitelével.

paragraphbreak

„Jaj Istenem, de drága” – sóhajtanak fel a vásárlóink rendszeresen a polcokat vizslatva. És bizonyos szempontból igazuk van, sajnos úgy alakult a világ, hogy az egészségesnek számító termékek drágábbak kommersz társaiknál. Azonban mint a világban mindennek, ennek a megítélése sem egyértelmű!

Egy teljes kiőrlésű zsemle 39Ft, míg egy fehér zsemle 15Ft. Több, mint duplája. Ugyanakkor a teljes kiőrlésű sűrűbb, laktatóbb fehér társánál, tehát amíg fehérből könnyedén lecsúszik 2-3db egy vacsira, a teljes kiőrlésűből elég egy is. A végén tehát nagyjából ugyanott tartunk.

Ebben az írásban annak jártam utána, hogy mi indokolja ezt a nagy árkülönbséget a fehér és a teljes kiörlésű változatok között. Kiderítettük, hogy az amit olcsónak tartunk, amihez árat viszonyítunk, az tulajdonképpen az élelmiszeripar értéktelen mellékterméke. Szomorú, de ha kicsit utána járunk, kiderül hogy ez az igazság.

De ebből még nem következik, hogy minden ami egészséges, méreg drága kell legyen. Következő írásaimban be szeretnék mutatni hasznos pénztárca kímélő praktikákat.  Hiszen én magam is kis pénzből élek, s magamat és a családomat mégis egészséges ÉS igazán élvezetes ételekkel etetem. Ez csak egy tévhit, hogy az embernek hatalmas költségekbe kell vernie magát, hogy egészségesen étkezzen.

Hogy hogyan lehet alacsony költségvetéssel, mégis egészségesen táplálkozni, ehhez szeretnék a következő hetekben hasznos tippeket adni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>